Közel 12 évvel 2001. szeptember 11. után még mindig megütközöm azon, hogy hogyan gondolhatja azt bárki, hogy a terror terrorral való leküzdése jó ötlet lehet. Valódi igazságszolgáltatás és biztonság az emberi jogokból és a jogállamiságból fakad.
Írta: Zeke Johnson, az Amnesty International USA biztonságpolitika és emberi jogok szakértője
Az unokatestvérem Bostonban él, így aggódtam, hogy valamilyen módon hatással voltak rá a támadások. Az események azonnal visszakalauzoltak 2011. szeptember 11-hez, és annak emlékéhez, hogy milyen tehetetlennek éreztem magam, ahogy az ikertornyok összeomlását néztem. Szerencsére az unokatestvérem rendben volt. Másokra azonban ez nem volt igaz. A családtagok és barátok elvesztése miatt érzett gyász elviselhetetlen.
Az egyes személyek vagy fegyveres csoportok civilek ellen indított szándékos támadásai minden esetben emberi jogi visszaélések. Az Amnesty International a lehető legerősebben elítéli a bostoni támadásokat. Az áldozatoknak joguk van a jogorvoslathoz; ebbe pedig beletartozik az, hogy láthassák, ahogyan a felelősöket az emberi jogokat tiszteletben tartó és a jogállamiságot helyreállító igazságos tárgyalás keretében igazságszolgáltatás elé állítják.
Az Obama-kormány helyesen teszi, hogy a gyanúsítottat bíróság előtt vonja felelősségre, és nem hallgat az emberi jogok és a polgári szabadságok félresöprését sürgető hangokra. A tárgyalásnak igazságosnak kell lennie, a gyanúsítottat pedig emberi bánásmód illeti meg; nem engedhetjük meg, hogy elszabaduljon a félelemkeltés és a diszkrimináció. Mindannyian igazságot és biztonságot akarunk, de van megfelelő és van helytelen módja annak, hogy ezt elérjük.
Helyesen tették, hogy az ügy kivizsgálását nem a Kongresszus néhány tagja által javasoltak szellemében kezdték meg, akik szorgalmazták, hogy a gyanúsítottat „ellenséges harcolóként” katonai őrizetben tartsák, hogy a kihallgatást az amerikai igazságügyi rendszer tisztességes eljárási követelményeit megkerülve intézhessék.
Azt, hogy az őrizetbe vétel alapjául háborús törvényekre támaszkodjunk, olyan helyzetekre kell megőrizni, melyeket a nemzetközi humanitárius jog fegyveres konfliktusként ismer el. Az Amnesty International jelenleg nem tud olyan bizonyítékról, ami arra engedne következtetni, hogy a bostoni bombatámadás és erőszak bármilyen fegyveres konfliktus része lett volna.
Az amerikai kormány végeláthatatlan és homályosan meghatározott „globális háborúja” az al-Káida és „szövetséges erői” ellen máris egy évtizednyi emberi jogi kárt halmozott fel, Guantánamótól kezdve a pilóta nélküli repülőtámadásokig. Ideje, hogy a globális harcmező elméletét most és mindörökre aludni küldjük.
Sajnos figyelmeztetnünk kell továbbá a választott tisztviselőket, hogy az etnikai- vagy vallási alapú megkülönböztetés jogsértésnek minősül, valamint, hogy a kínzás és más embertelen vagy lealacsonyító bánásmód erkölcstelen, egyértelműen törvénybe ütközik az Egyesült Államok törvénykezése és a nemzetközi jog értelmében, és soha, semmilyen esetben nem igazolható.
Közel 12 évvel 2001. szeptember 11. után még mindig megütközöm azon, hogy hogyan gondolhatja azt bárki, hogy a terror terrorral való leküzdése jó ötlet lehet. Ha a terror rossz dolog, hogyan lehet a terrorral való válaszolás jó?
A legjobb válasz, ami a terrorra adható, az, ha elutasítjuk, hogy terrorizáljanak bennünket. A valódi igazságszolgáltatás és biztonság az emberi jogokból és a jogállamiságból fakad.